A gyaloglás múlt héten is főszereplő volt, ha foglalkoztat egy téma, szeretem több aspektusát végigjárni, míg ki nem merítem, és többé már nem hever a fejemben a meg nem írt szövegek asztalán. A gyaloglásról azért szeretek most írni, mert bár évtizedek óta a futás az állandó sport az életemben, előbbi értékeire és örömeire mostanában találtam rá. Elkezdtem kutakodni a témában és úgy tűnik, minden azt igazolja, hogy a rendszeres gyaloglással jó úton haladok.

Múlt év végén hosszabb ideig betegeskedett a kisfiam, ami azzal járt, hogy gyakorlatilag végtelennek tűnő hetekig voltunk bezárva egész napokra a lakásba. Bár számomra ez azért nem nagy újdonság, mert önként is egész napokat töltök a lakásban, lévén itthon dolgozom, a különbség abban volt, hogy most ha akartam sem nagyon tudtam kimozdulni. Miután egyre fokozódott bennem a feszültség, hamar kitaláltuk a férjemmel a rendszert; amint ő hazaér hat óra körül, én veszem a cipőmet és mehetek sportolni. Saját magamat is megleptem vele, amikor valami ösztöntől vezérelve, teljes természetességgel indultam neki a gyaloglásnak. Nem jutott eszembe, hogy fussak, pedig azelőtt ez volt teljesen kézenfekvő. Amin végképp csodálkoztam, hogy sokkal nagyobb kedvvel indultam és ugyanolyan feltöltődve értem haza, mint a futások után, sőt!

Ezért érzem jobbnak

Maga a fokozott tempójú séta, járás, lépkedés nálam ugyanúgy, ahogyan a futásnál is, zenével hozza a legjobb eredményt. Szeretem kialakítani a listát, ami végigvezet egy érzelmi skálán, ehhez rendelem a lépéseimet és e kettő együttesen indítja el a gondolatok sorát. Önkéntelenül, az akaratomon kívül bukkannak elő azok a témák, amik valamiért helyet kívánnak a tudatomban, nekem egy dolgom van ilyenkor; rendezni és rendszerezni, a tolakodóbbak és a szerénykedőket a helyükre állítani, dirigálni, kinek mi a szerepe, hol lesz neki végül a legjobb. A futásnál hasonlóan alakultak a dolgok, mégis az lett a tapasztalatom, hogy annak a felfokozottsága egy ponton már zavaró és kicsit ellene hat a kreativitásnak, a gyaloglás kiegyensúlyozottabban hozza a felfedezés és a megtalálás sikerét és tartósabban hagy ebben az állapotban. Ami a dolog fizikai részét illeti; a zene és a felfokozott érzelmek hatására az intenzív gyaloglás végül ugyanúgy megizzaszt, mint a futás, az izmaim élnek és sokszor nem érzem kisebbnek a terhelést sem.

Ha nekik bevált…

Összegezve tehát ez a „sőt” volt aztán az a tényező, ami miatt elkezdtem keresgélni és utánanézni a gyaloglás irodalmának, nagyon érdekelt, vajon ha nem csak a saját tapasztalataimat, hanem az objektíven összegyűlt tudást tekintem, a gyaloglásnak milyen hatásai vannak a futással szemben? Miért érzem tőle még a futásnál is jobban magam és mi az oka, hogy sokkal termékenyebb kreativitásra sarkall? Amivel szemben találtam magam egyből, hogy egy egész sor elismert tudós, híres zenész, művész és kreatív elme napi rutinjai között a gyaloglás állandó szokásként tűnik fel.

Francis Darwin apja, Charles napirendjét lejegyezve naponta három alkalmat is említ, amikor az sétára indult; egyszer reggel hétkor egy rövidebbre, délben egy hosszabb háromnegyed órásra, végül délután négykor egy utolsóra, amihez időnként partner is csatlakozott. Mindehhez annyira ragaszkodott, hogy akkor is betartotta, ha vendég volt a háznál. Vagy ott van a filmrendező Ingmar Bergman, aki mindennap késő délután indult útnak és Beethoven, aki a reggeli, délelőtti teendői után több órás sétákat tett a Bécs közeli erdőkben. Kierkegaardot gyakran annyira nyakon ragadta az ihlet a sétái után, hogy órákig kalapban és felöltőben, fél kezében sétabottal ült és írt az íróasztalánál, Csajkovszkij pedig soha egyetlen perccel sem rövidítette le a kétórás délutáni sétáit, pontosan ennyit gyalogolt.

Tényleg jobb?

Szinte végtelenül hosszú a sora azoknak a híressé vált embereknek, akik megtapasztalták a séta erejét, így egyre jobban izgatott mindennek a testi mechanizmusa. Különböző források, melyek a legnevesebb egyetemek kutatásait említik, mind ugyanazt írják le; nagy részben megegyeznek a futás során a testben lejátszódó folyamatokkal. Köszönhetően annak, hogy a gyorsabban pumpáló szív által minden szerv több oxigénhez jut, így a mozgást követően a memória és a figyelem sokkal koncentráltabbá válik, a teszteken sokkal jobban teljesítettek az alanyok. A rendszeres gyaloglás, ahogyan a futás is elősegíti az agysejtek közötti új kapcsolatokat, megakadályozza az agyszövet korral járó sorvadását, serkenti az agynak azt a területét, amely a memóriáért felel. Jótékonyan hat a szívre, a szervekre, az egész szervezetre. Végül is a futás során ugyanazok az izomcsoportok és szinte ugyanúgy dolgoznak, miben állhat mégis a különbség az intenzitáson kívül?

Amire bukkantam egyrészt választ adott a különbségre, másrészt az is kiderült egy másik kutatásból, az egészség szempontjából melyik az áldásosabb mozgásforma.

A gyaloglás az ember természetes tempója, annál nem gyorsabb, nem lassabb. Ez az, ami valami csodálatos módon, a lépések egymásutánja által összehangolja a ritmust az elmével, amire nem képes a kocogás, a biciklizés vagy bármely másik mozgás sem. Amikor tehát gyalogolok, akkor vagyok a legteljesebb egyensúlyban a belső monológom ritmusával, az érzéseimmel és a teljes testemmel. Egyúttal képes vagyok ilyenkor arra, hogy tudatosan igazítsam egyiket a másikhoz, a szellemet a testhez, a testet a szellemhez. Gyorsíthatok vagy lassíthatok a gondolataimon és a testem ezt fogja követni, fokozhatom vagy visszafoghatom kissé a tempót és ehhez igazodnak majd a fejemben a gondolatok is. Mivel nem kell tudatos erőfeszítést fordítanom a járásra, a figyelmem szabadon vándorolhat.

A tanulmányok ezt a megfigyelést kapcsolták a fokozott kreativitáshoz.

Végül aztán találtam egy cikket, ami által választ kaptam arra is, vajon a testem jelzéseit igazolják-e a kutatások és tényleg jobb nekem, ha gyalogolok, mintha futok. A kaliforniai Lawrence Berkeley National Laboratory Dr. Paul Williams vezetésével összehasonlító kutatásokat végzett 33 000 futó és 15 000 gyalogló eredményeit vizsgálva.  Hat éven át követték nyomon a 18 és 80 év közötti alanyokat, mígnem arra jutottak, hogy ugyanakkora energia felhasználásával a gyaloglás járt kifejezetten nagyobb előnyökkel. A futás 4,5 százalékkal csökkentette a szívbetegségek kockázatát, míg a gyaloglás 9,3 százalékkal. A magas vérnyomás kockázata a futás által 4,2 százalékkal csökkent, a gyaloglással 7,2 százalékkal. Hasonlóak az eredmények a magas koleszterinszint csökkenésének, a cukorbetegség kockázatának tekintetében is, bár ez utóbbinál a futás is nagyon jól szerepelt. Ráadásként ráakadtam egy másik forrásra, ami az Alzheimer kór kialakulásának kockázatát vizsgálta a gyaloglás számszerűsíthető előnyeit sorolva.

Nyilvánvaló tehát, hogy addig nem nyugodtan, míg nem találtam igazolását annak, hogy szintet ugrottam és eggyel tovább léptem abban, mi az igazán jó nekem. De hát ki mondta, hogy nem szegülök szembe magammal is folyamatosan? Ezeket a sorokat a jól bevált futó szerelésemben írom, ha végeztem, felkerekedek és futok egy jót. A gyaloglás örömének a felfedezésével nem veszítettem el a futást, a tudatos választás szabadságát nyertem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s