Pár napja olvastam Bea Johnson,(itt írtam róla) a hulladékmentes háztartás mozgalom egyik legismertebb alakjának Instagram oldalán egy bejegyzést. Arról szólt, hogy jó ideje csodálkozva figyeli, hogyan terjed egyre jobban a házilag készítés divatja, amikor fogkrémtől kezdve a mosogatószerig mindent maguk állítanak elő a különböző bloggerek és a követőik. Ennek kapcsán bennem is megfogalmazódott néhány gondolat, ami már egy ideje foglalkoztat.

Jó pár éve élem az életem egyszerűen. Remek dolog, hogy ennek már neve is lett, kiderült minimalista vagyok, „zero waste” mozgalmár,  „slow life” hívő és biztos még van pár irányzat, amiről nem tudok, mégis követem. Érzem én is, milyen nagyképűen hangzik ez; én már akkor voltam minden, amikor még neve sem volt semminek. Ha nincs is teljesen így, hiszen ezek az áramlatok észrevétlen is fogékonnyá teszik az erre nyitottakat, azt azért tudom, hogy ösztönösen és a trendkövetés tudatossága nélkül indultam el. Amikor 2007-ben otthagytam a nagyvállalatok világát több mint egy évtized után, egyszerűen csak azt tudtam holtbiztosan, hogy nem akarok négykor azon izgulni, elenged-e a főnök az oviba.

Innen indult az út az egyszerűbb élet felé és így 11 év távlatából elmondhatom, hogy rengeteg tapasztalatot szereztem és nem a levegőbe beszélek, ha azt mondom meg is valósítottam azt az életet, amit elképzeltem. Ebben a pillanatban is azt csinálom, amit a legjobban szeretek, olyan időkeretben, amilyenben én szeretném és olyan környezetben, amiben a legjobban érzem magam, olyan családi háttérrel, amely csakis támogat. Hogy  mi köze ennek a házi készítésű fogkrémhez? Az én életem szempontjából sok köze van. Ebben az útkeresésben ugyanis folyamatos a tanulás és annak a vizsgálata, mi szolgál engem és mi tart vissza. Bár tisztában vagyok vele, hogy mindenki más úton jut el egy kiválasztott célig, én szeretem, ha másoktól tanulhatok, és adott esetben megoldhatom kevesebb energiával is a dolgot. Mert van egy csomó kínlódás a magam választotta életben is, ez az egész része, de hogy ezt feleslegesen tetézzem, ahhoz nem érzek kedvet.

Nekem az egyszerűség többek között azt jelenti, – hogy végre tényleg rákanyarodjak a fogkrémre – hogy nem szeretnék itthon vegykonyhát felállítani. Epeszappant reszelni, olajokat, glicerint és ki tudja milyen további hozzávalókat beszerezni, méricskélni, töltögetni. Tudom, hogy sokan nagyon szeretnek ilyesmivel foglalkozni, bár megértem őket, én nem tartozom közéjük.  Ellenben az egyszerűség iránti vágyam, amit nevezhetek lustaságnak is, mindig afelé terelt, hogy találjak nekem való megoldást. Tanuljak másoktól, akik szintén lusták vagy szeretik, ha valami nem igényel órákat, előkészületeket, beruházást, helyet és takarítást. Így nekem elég a szódabikarbóna a fogmosáshoz, fogkrém helyett. Nem fabrikálok gumis fedőkét az üvegekre, dobozokra, amikkel lefedem a hűtőben a dolgokat, mert a különböző méretű tányérok mindent szuperül lefednek. A korábban megszokott csomagolóanyagokat helyettesítő házilag így-úgy megvarrt holmik számomra nem esztétikusak, nekem nem tetszenek. Ezért a különböző mesefigurás vagy tarka anyagokból varrt vattakorong helyettesítők sem találtak helyet a fürdőszobában. Már csak azért sem, mert a drogériában kapható, ötszáz forintos, fehér, mikroszálas arcmosó kesztyű  tökéletes. Még a szemfestéket is gyönyörűen leszedi, tiszta vízzel. Ha már mesefigurák; nekem nem tetszenek a házilag varrt, rikító, Pókemberes, Garfieldos, meg mindenféle más mintákkal tarkított intim betétek, negyvennégy évesen nem viselek ilyet. penny-jacquard-organic-towels-oNem akarok olyan megoldást, ami nem előrevisz, hanem hátra. Az intimkehely gondolatához is hozzá kellett szoknom, de ez a megoldás hozzám sokkal jobban illik, mint a házilag eszkábált, számomra semmilyen esztétikát nem hordozó és csak további áztatással, mosással járó textil betét használat. Egy egész sor olyan dolog van, – ezekről még sokat fogok írni – amit egészen egyszerűen oldok meg, mindig szem előtt tartva, hogy nekem a szépség nagyon fontos. Szeretem a szép tárgyakat, és ha ez a minimalizmus konmari-i definíciója, akkor boldogan követem ebben őt.

A minimalizmus, a slow life, a zero waste nekem nem azt jelenti, hogy bármi áron, de megfeleljek a zöld mosogatás szabályainak, hogy lemondjak a minőség iránti elkötelezettségemről, hogy folyamatosan egzecíroztassam a férjemet, amiért neki még nem evidens, hogy az almát nem kell nejlonba pakolni, hazajöhet a szatyorban a nélkül is. Mindez nekem inkább azt jelenti, hogy van időm mindenkire, akit szeretek és mindenre, amit szeretek, hogy szép tárgyak között élek azzal a tudattal, hogy megteszem, ami tőlem telik. Azt gyanítom, hogy ezzel sokan mások is így lehetnek, és szép számmal akadhatnak, akiket éppen az tántorít el attól, hogy kevesebb hulladékot termelve éljenek, hogy első ránézésre nem túl vonzó alternatíva bontakozik ki. Miközben az egyszerűségnél szebb, vonzóbb, jobb minőség úgy gondolom, nem létezik.

Fotó: Potterybarn.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s