Rosie

A LivingWithoutTheMoon – Élni és szeretni édesanya nélkül Alapítványról, arról a munkáról, amit végeznek nehéz egyetlen cikk keretei közt írni. Mikor megismerkedtem velük, életemben először szembesültem olyan tevékenységgel, ami ennyire komplex, ennyire alapos, amit ilyen, mindenre kiterjedő gondossággal végeznek, építenek. Írni róluk olyan, mint megismerni egy embert, aki számodra végtelenül izgalmas. Amint megtudsz róla valamit, máris ezernyi újabb kérdésed lesz.  És, ha így történik ezzel az írással is, és ezernyi kérdés merül fel benned, miközben olvasod, akkor minden jól alakul, mert mesélni fogsz róla másoknak is, akikkel találkozol. Így jut el aztán az alapítvány híre azokhoz, akikhez el kell jutnia; apákhoz, nagyszülőkhöz, akik olyan gyerekeket nevelnek, akik elveszítették az édesanyjukat.

Egy meghatározó találkozás; Julian

Rosa Susana Durao Nhancale 21 éves volt és teljes szívével elkötelezett a gyerekek iránt, amikor egy kutatócsoport tagjaként a terepmunka során találkozott egy vancouveri óvodában az akkor négy és fél éves Juliannal. Amint belépett a csoportszobába az első percben látta, hogy a kisfiú másként viselkedik, mint a többiek. Már három éve naponta látott hasonló korú gyerekeket, megtanulta, ez a korosztály hogyan viselkedik.  Mikor megkérdezte az óvónőket, hogy érte-e bármilyen trauma a gyereket, azt válaszolták, hogy pont olyan átlagos kisgyerek, mint a többiek, nem történt vele semmi. Rosa a látogatás után többször felhívta az óvodát, hogy a gyerekről érdeklődjön. „Eszembe jutott, hogy talán a szüleivel történt valami. Már többedszerre hívtam őket, mikor végül konkrétan erre kérdeztem rá. Ekkor derült ki, hogy meghalt a kisfiú édesanyja. Nekem akkor már komoly tudás állt rendelkezésemre a gyerekkor témájában, hiszen egészen régóta érdekelt ez a kutatási terület.

Tudtam, egy anyát elveszíteni a legnagyobb trauma, ami csak érhet valakit kisgyermekkorban, árnyékot vet az életre, megváltoztatja az egész életstratégiát.” Az alapítvány ezért legfontosabb feladatának azt tűzte ki, hogy olyan gyerekeknek segítsen, akiknek ilyen veszteséget kellett átélniük, méghozzá egészen különleges módon, a zene segítségével.

Út a veszteségből, a zenén át

A LivingWithoutTheMoon kutatói, szakemberei egy olyan rendszert hoztak létre, mely a zene segítségével kíséri a gyerekeket napról napra, évről évre a veszteségélményükben. A zenei rendszer és a kapcsolódó mentálhigiénés szolgáltatási környezet, más alapítványok támogató partnerségének köszönhetően 41 országban érhető el. A technofilantrópia kifejezés takarja azt, ahogyan a technológia segítségével támogatják a gyerekeket, egy a megszokottól eltérő attitűddel kiegészülve. Ugyanis a LivingWithoutTheMoon nem társadalmi mozgósítással éri el a céljait, hanem letisztult és rövidtávon is megvalósítható mérnöki informatikai megoldásokat fejleszt. Ebben az esetben a Mood-map-nek nevezett egyedi zenei lejátszási listákat, egy streaming szofver segítségével, melyet mesterséges intelligencia vezérel, és amely képes reagálni a gyerekek visszajelzett igényeire. Az egyes listák korosztályonként, a fejlődést követve változnak, egészen pontosan kísérve a gyerek érzelmi igényeit. A zenék kiválasztásáról kurátorok gondoskodnak, a hangszerelésről pedig a világ legjobb zenészei, legnagyobb művészei, köztük számos olyan, akinek a nevét az egész világon mindenki ismeri.

„Szerettem volna, ha olyan emberek válogatnak, akik enciklopédikus tudással rendelkeznek a zene világában. Nagyon fontos, hogy a gyerek sokat halljon olyan zenét, ami a kultúrája legősibb hagyományait követi, komolyzenét, az emberiség közös kincseként, ugyanakkor kritikusan fontos, hogy olyan zenészek művei is szerepeljenek a kollekcióban, akik az ő kortársai, ugyanazt a világot érzékelik, mint ő. Óriási volt a jelentősége az egyensúlynak, amit a szakemberek segítettek megteremteni.” – mondja Rosa.

Ugyanolyan kiemelt a gyerek saját kultúrájához és a család vallásosságához alkalmazkodni. Így figyelnek arra is, hogy azok a gyerekek, akik születésükkor veszítik el az édesanyjukat, csakis olyan altatódalt halljanak a listáról, ami az adott ország eredendő altatódala. Mert megmutatni a kultúrát a gyereknek, amit egy édesanya hordoz, nagyon fontos.

43295_LWTM_team

A zene erőtartalék

Az LWTM alkotócsapata olyan architektúrát szeretett volna kialakítani, ami nem hagyja magára a gyerekeket, és a létező legpontosabb inspirációt képes átadni a zenészeknek.„Egyértelmű szerkezetben kellett gondolkodni, mert az adott élethelyzet körülményei között a biztonság és a kiszámíthatóság a legfontosabb. Ezek a gyerekek ismerik az állapotukat. Amikor meghal az édesanyjuk, beáll egy bizonyos ritmus, melyben hely kell a zenének. Mert a zene erőtartalék. A Mood-map az életről vallott felfogásunk alapja. Egy emberi út a veszteségből, a zenén át, a jövőbe.” – vallja a LivingWithoutTheMoon Alapítvány alapítója. Az alapítvány munkájában jelen vannak, és fontos szerepük van a terápiás szakembereknek, a gyerekek számára mégis a zene lesz a társ. Rosa azt mondja, azért, mert folyamatosan kísér, soha nem kell rá várni. Mert, amikor krízis helyzet van, fontos, akad-e akár minden pillanatban valami, amihez könnyen és gyorsan hozzáférsz. Ami kísér abban a helyzetben, amiben éppen vagy. Bár minden alkotóművészet képes erre, de itt a hangsúly azon van, hogy a zenehallgatás passzív, a gyereknek csupán befogadnia kell.

Búcsú a gyerektől – az átmenetek mesterei

„Ez a könyv rólad szól, neked írtuk, együtt azokkal, akik veled voltak az elmúlt években, attól a naptól fogva hogy az édesanyád már nem lehetett melletted úgy, mint korábban.” – ez a mondat is része a szövegnek, mely abban a könyvben van, amit minden gyerek ajándékba kap, amikor nyolcévesen elérkezik az alapítványtól és a zenei rendszertől való búcsú ideje. A címe, kapja bármely országban is az adott gyerek, ugyanaz; Loveable, azaz Szeretetreméltó. Mert azt a képességünket, hogy elhiggyük magunkról, szeretetreméltók vagyunk, zsigereinkben hordozva azt, legelőször az édesanyánktól kaphatjuk. A gyerekeket az alapítvány jelenleg nyolcéves korukig kíséri, melynek oka, hogy a jóléti társadalmakban a gyerekek ezek alatt az évek alatt nagyon hasonló életet élnek, nagyon pontosan tudható napról napra, mi fog történni egy kisgyerekkel, iskolás kor után ez már változik. Ugyanakkor az is indokolja ezt, hogy minden egyes további év, egy-egy újabb korosztály számára fejlesztett Mood-map munkálatai 2-3 évnyi kutatási időt emésztenek fel. Azonban a gyerekek kezét nem engedik el, a terápiás folyamat folytatódhat, kedvenc zenéik bármikor rendelkezésére állnak.

Hogy a búcsúnak, az átmenetnek mekkora jelentősége van ebben az összefüggésben is, jól példázza, hogy milyen odafigyeléssel, a legnagyobb gondossággal készítik el azokat a zenéket, melyek hangulatról hangulatra vezetik át a gyerekeket egy-egy újabb életszakaszba. Készítőik, az alapítvány munkacsoportjaitól az Átmenetek Mesterei nevet kapták, ők azok a zenészek, akik alkotásaikkal átsegítik a gyerekeket a nehézségeiken.

„A zenésznek ilyenkor az a feladata, hogy egy 10-12 perces improvizációval átvezesse a gyereket. Néha 10-12 hónap alkotóidő is eltelik, míg megszületik egy ilyen zene. Hatalmas alázatot jelent ezeket a műveket elkészíteni és a gyerek szempontjából nagyon fontos, hogy a zene nem fejeződik be a csenddel, hanem egy átmenet által kezdődik egy új hangulat.”- magyarázza Rosa.

RSDN_LWTM_HU_4

 Apák, testvérek, nagyszülők és mostohák

Ha a gyerekekről beszélünk, nem hagyhatók ki azok sem, akik velük együtt átélték a veszteséget; az apák, a testvérek, a családtagok. A számukra készült kiadványok, letölthető anyagok folyamatosan bővülnek, frissülnek, ahogyan a tapasztalatok sokasodnak, ahogyan a kutatás halad előre. Rosa azt mondja, nagyon büszke arra, hogy mindig mindenben a gyerekek voltak a legelsők, ám éppen ezért volt nagyon nehéz nyitni a családi közegre. Azonban egy ponton ez elengedhetetlenné vált és ma már boldog, hogy a családokkal is törődhetnek.

Mérföldkő; egy ajándék a segítőknek

Az alapítvány munkájának fontos mérföldkövéhez érkezett 2018 karácsonyán, az új projekt neve Everything is Love, lényege pedig, hogy mostantól bárki ajánlhat zenét.

A nagyon mély elköteleződés a gyerekek iránt, azt eredményezte, hogy bármikor, amikor beszéltem a munkánkról, az emberek végül mindig megkérdezték, hogyan segíthetnének. Felsoroltam az összes szakmát, melyekkel együtt dolgoztunk, de mindig akadtak olyanok, akiknek semmilyen szakmai érintettsége nem volt. Elteltek így évek, emésztettem, hogyan találjuk meg a lehetőségét annak, hogy bárki, aki szeretne, segíthessen. A nehézséget az jelentette, amit az etikai kódexünkben is hangsúlyosan említünk; bár nagyon sokat jelent az együttérzés, de egy ponton meg kell állnia mindenkinek, mert a családok iránt tanúsított tiszteletet a legfontosabb.”

A LivingWithoutTheMoon alapítvány munkája most jutott el arra a pontra, hogy szeretné meghívni az embereket a folyamatba. „Ezek a zenék ugyanúgy végigmennek a nagyon hosszú és alapos kurátori folyamaton, de azt remélem, hogy olyan alkotókat találunk meg, akiket eddig nem, bármilyen alapos is a munkánk. Szeretnénk, ha mindenki belegondolna abba, hogy mit tud adni és mit kaphat ezáltal. Amikor valaki eldönti, hogy elküld egy zenét, akkor abból ad, amit megélt. Azokból a dolgokból juttat el egy darabot, amit szeret, valamiből, ami folyamatosan aktívan tartja az érzéseit. Most, ezt a lehetőséget ajándékozzuk oda.”

Ha a családod érintett és szeretnéd hogy a gyermeked/unokád hozzáférést kapjon a zenei rendszerhez és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz, az alábbi elérhetőségen veheted fel a magyar alapítvánnyal a kapcsolatot.
me@livingwithoutthemoon.com
Ha ismersz olyan családot/gyermeket, aki érintett a korai szülői veszteségben (0-7 éves kor), ne cselekedj helyettük! Irányítsd a figyelmüket az alapítvány tevékenységére: egy alkalommal, tapintattal, készségesen.
www.livingwithoutthemoon.com/hungary.html

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s