Mikor először felmerült, hogy bezár a suli és otthon lesz a gyerek hetekig, az első, ami beugrott, hogy előkapom a bevált receptet, amit akkor találtam ki, amikor a fiam nyolcévesen mononukleózissal otthon ragadt. Tesója nincs, az utcára nem mehetett, teljesen be volt zárva 8 héten át a lakásba. Amikor kiderült, hogy hónapokig otthon lesz egy rövid hisztériás roham után leültem és kitaláltam, hogyan oldjuk meg, hogy a lakás ne alakuljon tébolydává. Ha csak egy ötlet lesz, ami másoknak is beválik, már megérte leülnöm és megírnom ezt a cikket.

 Ahogyan említettem is, azért jutott egyből az eszembe ez az évekkel ezelőtti eset, mert nagyon sokban hasonlított arra, ami most történik. Először is, a betegsége nem volt olyan súlyos, hogy ne tudott volna tanulni, olvasni vagy olyan dolgokat csinálni, amik az iskolai haladáshoz, feladatokhoz köthető. Másodszor tanácsos volt végig a lakásban maradni, így fel volt adva a lecke, hogy reggel héttől – azóta szerencsére tovább alszik, ha hagyják, ez most könnyebb lesz – este kilencig mi a keservet fogunk csinálni? Úgy, hogy nekem mellette a munkámat is végeznem kellett, pont úgy, ahogyan sokaknak most is, otthonról. Ez persze szerencsés adottság volt és most is az, pont a napokban írtam erről, de mindenki tudja, aki dolgozott már otthon egy vagy több gyerek mellett, hogy inkább kívánkozna az ember egy forgalmas pályaudvar restijébe dolgozni, mint egy unatkozó gyerek mellett abszolválni a napi feladatokat.

Rátérve tehát a lényegre, fogtam egy A/4-es lapot és készítettem ceruzával egy táblázatot. Lebontottam félórás idősávokra a reggel hétórától este kilencig tartó időszakot és a sorokba pedig beírtam a különböző tevékenységeket. Az elején még igen lelkes voltam és mindenhova lerajzoltam az órát egy cuki hagyományos vekkerórát mintázva – gondoltam is magamban, hogy mennyire okos anyuka vagyok, hogy még egy kalap alatt az időt/órát is gyakoroltatom a gyerekemmel – az oszlopok végén pedig kis rajzocska, ami magát a tevékenységet ábrázolja. Plusz egy rubrika, ha a feladatot megoldotta, ide jöhet egy kis pipa. Tényleg büszke voltam, de úgy emlékszem pár hét után már nem rajzolgattam, most meg már, hogy 12 lesz ez a gyerek Google táblázatot fog kapni tőlem, legfeljebb emojikat biggyesztek a rubrikákba.

No, de megint elkalandoztam, szokásom szerint, itt a nagy kérdés, mi legyen a sorokban?A magam részéről én még az olyan teljesen apró mozzanatokat is feljegyeztem, mint a gyógyszerek bevétele, amit most helyettesítek „napi vitamin bevétele” sorral, de egy kisebb gyereknél – szerintem nagyobbnál is – tök nagy sikerélmény, ha egy tételt kipipálhat. Jó, tudom, hogy lenyelni egy vitamint kettő perc, de aki kínlódott már öthónapos nyűglődő csecsemővel soha többé a későbbiekben nem becsüli alá 2-5 perc eltelésének jelentőségét…

Aztán ott volt az olvasás, ami minden bizonnyal a legátkosabb feladat sokak számára, mármint rávenni a gyereket. Nálunk ezt most megoldja az, hogy a magyartanár máris elküldte, mit kell határidőre kiolvasni és emellé még egy olvasónaplót is be kell adni, online. Hozzáteszem, hogy az időbeosztás még egy nagyobb gyereknél is akkor jó szerintem, ha nem túl nagyok az időablakok, azaz 25 vagy 30 perc jut egy-egy tevékenységre. Nyilván másként telik az idő, ha megnéz egy sorozat epizódot vagy nyomkod – ez nálam a rövidítése minden online dolognak, amit ő szeret és nem én pártolom – én ezeknél ebben a jelen helyzetben megengedőbb leszek szerintem. De annyira azért nem, a napi időkeret nem lehet több, mint a hétvégi, ahogyan a szakértők is mondják, nekünk szülőknek kell kibírni, hogy a gyerek frusztráltan unatkozik. Úgyhogy arra bátorítanék mindenkit, hogy legyen kétszer fél óra a napban az unatkozásnak dedikálva a táblázatban. Tudom, hogy könnyű mondani, én a múltkor egy tejbegrízt kavargattam, míg a fejem felett szálltak Milán szitok szavai, aztán egyszer csak csend lett és másfél órát eltöltött a szobájában offline.

Amit ezúttal biztos, hogy beillesztek a napirendbe, kétszer egy órában az valamilyen szabadtéri időtöltés, leginkább sport. Milán kosarazik, ez érdekli most egyébként is, így egy közeli pályán fog dobálni, ahol van egy futókör is, én meg tudok futni közben. Szerencsére a közelünkben van erdő és egy másik futókör, mindkettőre kénytelen lesz jönni velem, mert azt a mozgásmennyiséget, ami most kiesik az edzések és tesiórák elmaradása miatt, valahol be kell pótolni. Legalábbis én nem szeretnék egy tunya gyereket nézni, ahogyan egész nap a kanapén fetreng.

A tanulásról már ejtettem pár szót az olvasás kapcsán, de ez egy fontos tétel a táblázatban és a napirendben. Szerencsések vagyunk, támogatják, hogy otthonról tanuljanak a gyerekek, így nálunk küldi a suli a linkeket, tennivalókat és elküldték, milyen platformot töltsünk le, amin keresztül akár távoktatás is folyhat, ha úgy alakul. Ha ez nem így lenne, én akkor is beiktatnám a tanulást a napirendbe és már a napokban kigyűjtöttem egy csomó angol teszt linket, amin gyakorolhat.  Egyébként előkotortam egy füzetet, – szeretek tollal írni és nem mindent online vezetni – amiben én is jegyzem, amit elküldtek a tanárok feladatként.

Mert bár az iskola a gyerek dolga és sikerült is javarészt megtanítani neki, hogy maga felel a dolgaiért, azt hiszem, hogy egy ilyen mértékű szabadságban, ami hirtelen felváltja az iskolai kötöttségeket, elkél egy felnőtt segítsége. Megint visszautalnék a szabadúszós cikkemre, mert egy felnőttnek sem könnyű feladat otthonról dolgozni, nemhogy egy gyereknek jól beosztani a rászakadt szabadidőt.

Kezd igen terjedelmessé válni ez a szöveg – és valójában a lényeget, hogy kell egy  napirend ebben a helyzetben, már részleteztem – azt azonban még fontosnak tartom leírni, hogy nálunk annyira bevált ez a strukturált időbeosztás egykor, hogy amikor egy idő után kezdtem hanyagabbul kezelni a reggeli útbaigazítást, megjelent Milán a pizsamájában és rám parancsolt, hogy készítsem el az ukázt, mert kezdené a napot és nincs miben pipálni. Hogy persze majd’ 12 évesen hogyan veszi az akadályt, nem tudom, de már belengettem neki a “mononukleózis rutin” visszatértét és ha a mondat végére kitettem a pontot, neki is kezdek a táblázatomnak.

De mielőtt javíthatatlan strébernek néznétek, alig várom, hogy a csinos kis Excelembe egy közös, sokévados sorozatnézést és jó sok dancsópétert is beillesszek mondjuk a matekóra helyére, délelőtt fél tizenegyre!

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s