Történelem előtti időkben született a Szabadúszás szabályaim című bejegyzés és időszámításunk után írom a folytatást, amit még akkor ígértem. A saját időszámításomban is van egy történelem azonban, melyben nem példa nélküli a jelenlegi helyzetem, amiben különbözik mégis, – és hatalmas a különbség – hogy akkor először, most másodszor kell hasonló helyzetet átélnem. A saját káromon tanulva.

 A 2008-as év most újra és újra feltűnik a hírekben, a legutóbbi gazdasági világválság nekem és a fiamnak is elsősorban más miatt jelentős, az a más pedig a születése. Az, hogy éppen egy gazdasági krízis kellős közepén született, jóformán csak mellékszál volt a személyes kríziseim és életem legboldogabb eseményének mellékvízén. Előbbiekből pedig jutott bőven és számos nehézség azért állta az utamat, mert magam navigáltam ezekbe a helyzetekbe magamat. Tisztában voltam a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel vagy szimpla butaságommal. Elhordani a hulladékhegyet aztán nem másnak, nekem kellett. (Persze ez korántsem jelenti, hogy ha jelenleg valaki roppant nehéz helyzetbe kerül, akkor rá kellene olvasni, hogy ő tehet róla.) De jöjjön végre a történetem, szabadúszásom vakmerő históriája és jelenlegi tanulsága.

Minden egy kirúgással kezdődött, egy terhességgel, egy rákbetegséggel, három halálesettel, egy szakítással és egy anyagi csőddel karöltve, amihez csak a hab volt a tortán az a bizonyos gazdasági világválság. Nem is találhatni jobb receptet arra, hogy valaki vállalkozásba, családgyarapításba fogjon!

Hogy kicsit kézzelfoghatóbb képet fessek – bár évekkel ezelőtt különböző írásokban feljegyeztem már külön-külön is a krónikáját a ballépéseimnek, balszerencsés éveimnek – gyors egymásutánban rúgtak ki a multinacionális cégtől, ahol dolgoztam, derült ki, hogy gyereket várok, hogy az apám halálos beteg, az anyagi helyzetem katasztrófa és a kapcsolatom a gyermekem apjával zsákutca.  Bár túlságosan tömény ez így leírva, menet közben mégiscsak álltam a sarat valahogyan, készültek rólam vidám fotók, megestek máig emlegetett szép történetek és ráadásnak létrehoztam magamnak egy munkahelyet. Elindult, ebben a furcsa, termékenynek korántsem nevezhető táptalajban szabadúszásom története. Dolgoztam egyhetes és 41 hetes terhesen, dolgoztam egynapos újszülöttel a mellemen. Elkövettem minden létező hibát a munkában és ellenpontként közben anyaként magamra mindennél büszkébb voltam. Pénzügyi szerencsétlenkedéseim dacára valahogy a felszínen maradtam, de olyan is volt, hogy majdnem a hülyeségeim árjába fulladtam. Ha visszatekintek azt hiszem, ami mindig segített, az az ösztönös hit magamban, egy párhuzamos, más vonalú önbizalomhiány mellett. Ha ez a hiány dolgozott is, az a másik hosszú távon erősebbnek bizonyult és elhitette velem, hogy jó úton járok. Hogy a fiamnak fontosabb ez, mint, hogy megint egy multi folyósítsa a fizetésem. Ó, a mások fizetése, hogy tudtam irigyelni a pénztárosnőt a boltban, a belépőkártyás nőt a buszon, mindenkit, akinek hónap 5-én megjelent egy összeg az egyenlegén! Bárki, aki csak felszínesen ismer nehezen hiszi, hogy azért nem híztam el terhesen és a szülés után, mert a buszjegy túl sokba került, mindenhova, – a babakocsit őrült tempóban magam előtt tolva – gyalog mentem. Hogy a fiam azért nem lett elkényeztetett, mert sokszor új játékokra és ruhákra sem tellett.

Amit februárban elmondtam a podcastban, leírtam a posztban, most is ugyanúgy érvényes, mégis egy teljesen más világ igazsága. Tegnap a fiam szobáját takarítva, gépiesen emelgettem portörlés közben a polcon a tárgyakat, amikor a kezembe került a karácsonyi ajándéka. Könyv, tele fotókkal, a címe, „Az életem 2019-ben”. Mintha már decemberben, amikor készítettem, tudtam volna, hogy ez a cím egyszer mindennél nagyobb jelentőséggel bír majd, hogy a benne lévő képek, viccesnek, érzelmesnek szánt szövegek és megjegyzések egy másik világ rekvizitumai lesznek. Eszembe juttatta, milyen volt az életem 2008-ban. Aztán 2009-ben, 2010-ben, az elmúlt 12 és fél évben. A porrongy társaságában átéreztem, milyen sokat jelent most a magam átélt, túlélt válsága. Hogy szabadúszás szabályaim, a túlélésem szabályai voltak, lettek és most is azok.

A helyzetem szabadúszóként most sem könnyű. Szabadúszónak lenni, mindig is azt jelenti, hogy vállalod a legteljesebb felelősséget. E pillanatban rengeteg ember számára jelenthet újdonságot ez az attitűd és hálás vagyok magamnak érte, hogy mindig a nehezebb ellenállás felé mozdulva, nekem van benne rutinom. Az, aki ezt a fajta életet választja, egyúttal a bátorságot, a kezdeményezés képességének gyakorlását, a rugalmasság elsajátítását is választja. A folyamatos alkalmazkodást, folytonos finomhangolást, az ösztönök ébrentartását és az időnkénti bukásokat gyakorolja. Az elmúlt másfél hónapban rengeteg minden emlékeztet azokra az időkre, amiket 35 éves fejjel éltem át és megtapasztaltam, mennyire hasonló érzések, mégis mennyire más stratégiák mentén kalauzolom magam a jövőm felé. Hatalmas előnyben vagyok az akkori önmagamhoz képest, mégis szembesülnöm kell vele, hogy a stressz a régi, csak a módszereim mások, amikkel kezelem.

December óta egy új testet edzettem magamnak. Megint az ösztönök… Mégis honnan tudhattam, hogy most igazán szükségem lesz ezekre az izmokra? Menni előre, akkor is, ha baj van, néha nem csak lelkierő kérdése, a tested sem hagyhat cserben. Mert ha képes vagy hétre hét, napra nap az idősödő testedet leküzdeni, ha képes voltál egynapos gyerek mellett, ha képes voltál 23, 000 forintos GYES-ből megoldani, ha képes voltál nyolchónapos terhesen, óriási hassal, világcéget megnyerni, a gyászból, a szakításból felállni, ismeretlenül, a tömegből az írásaiddal kitűnni, akkor menni fog, ezúttal is. Nem csak nekem, neked is.

IMG_7208 2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s