„Izabella. Az a legjobb, hogy ennek a nőnek már a neve is olyan, hogy akárhogyan szeded szét, a végeredmény, szép. Hívhatnám Izának, ha én lennék a férje, Bella lenne nekem, ha én lennék a szeretője. Így, hogy egyik sem vagyok, marad az Izabella és ha jobban belegondolok, ezzel, ha csak a nevéhez ragaszkodom, mindkét előzőnél többet markolok. „Izabella, ma legyen inkább a kávé helyett tea!”, „Izabella, a helyettes államtitkárt máris hívhatja!”, „Izabella, most már hazamehet, innentől egyedül is megleszek!”. Ennek a nőnek költemény a neve, óda minden mozdulata, ahogyan a teljesítési igazolásokat iktatja. Szerdánként a vezetői értekezleten, amikor a napirendet kiosztja, az asztalon keresztül áthajolva, hátul a szoknyából egy picit kilóg a blúza. Pénteken délután, farmernadrágban ücsörög, a homlokát ráncolja, feszült már csütörtök délelőtt óta. Aztán a mobilját felkapja, kisimul hirtelen az arca, úgy tesz, mintha a mosdóba indulna. A telefonból azért még hallom, ahogy ugyanaz az ellenszenves, kicsit harsány férfihang, aki máskor is hívogatja, erőltetett, vidám hangon azt mondja: „Halló, helló, itt vagy Bella?”.”

„Izabellának hívják a tehenemet, Izabella csak azt mondja: múúú, Izabellát a szobába beviheted, Izabella oly jó modorúúúú.” Nahát, el is felejtettem, régen, nyolcadikban ezzel húztuk mindig, el is éneklem neki ma, milyen poén! Ismeretlen szám, ki a franc az? Halló, Regős! Zsoltikám, mi ez, új a számod? Na, jól van és mi a helyzet? Aha, aha, aha és kik lesznek? Na, ez nem is hangzik rosszul! Figyelj, kitalálom, mert még elvileg van egy programom, hahaha, na, mondjuk ki, nem is program, inkább, na, emlékszel arra a nőre? Tudod, az a kicsit nagyseggű, férjes! Nem, nem a húszéves, ne szórakozz már velem, tudod, ez az, akivel a Surányi utcában, Totya kecójában szoktam, péntekenként. Az, igen, igen, akit az osztálytalálkozón! Te, figyelj, úgyis az van, hogy lehet, újítok, ezen dilemmázok itt egy ideje, kicsit sok ez a nő, nem is kicsit, a lényeg a lényeg, hatra ott leszek!”

„Te, Livi, én bírom ezt a nőt. Komolyan, egy kezemen meg tudom számolni, a három év alatt hányszor késtek reggel el vagy hányszor jött késve a gyerekekért. Nézz rá, ez mindig rendezett, rendben a körme, a haja, irigylem, komolyan, hogy tud ilyen lenni? Ez a két gyerek is. Oké, Kömény nehezen lett szobatiszta, de a nagy is, a Nadragulya, Anikó csoportjában, okos, kedves, ezekkel nincs soha probléma. Valami ott nagyon rendben lehet, hogy ilyenek, a többi trehány, jönnek itt futóruhában, kiizzadva, elkésve, komolyan példát vehetnének róla! Láttam őket múltkor is, négyen a boltban, a férfi is pakolta a tejet, a gyerekek szépen, nem hisztizve. Jaaaaj, Rozalinda, ne tépd már le a nárciszokat, nézd meg ezt, égedelem, válnak azok is, mondom, hogy ez a nő, ez a család ritka! Megyek, mert ez itt az egész díszkertet kiirtja!”

„Iza? Izaaaa! Mióta mondom, hogy csinálj már valamit ezzel a készülékkel! Most hallasz? Azért hívlak, mert az előbb szóltak, hogy lesz egy közös edzés a jövőheti terepmaraton előtt és kivételesen péntek délutánra tették. De mondtam, tudod, a Vértesben, hatodikán! Tudom, hogy ne tudnám, de gondolom, egyszer el lehet halasztani, még le tudod mondani. Különben is beszéljünk majd erről, mert nyolc hónapja jársz ehhez a nőhöz péntekente és nem mondanám, hogy kiegyensúlyozottabb lennél tőle. Huszonkétezerért, hetente. Jó, ne is, én sem akarok, de nagyon jó lenne, ha segítenél most ezzel! Arra gondoltam, hogy a srácokat még hazadobom, te vásárolnál és mire hazaérsz, már tudok indulni. Akkor visszaszólsz? Nagyon köszi, ha megoldod, téééényleg! És Iza! Szeretlek.”

„Előadja magát. Igen, így tudnám legjobban ezt azonosítani. Nincs egy természetes pillanata, ezért olyan idegesítő. A vezetőin is, szerdán. Úgy tesz, mintha véletlen lenne, hajolgat Albert előtt, keresztbe az asztalon. Hajolgathatna előttem is, de annak nem lenne értelme, mert értelme annak van, ha egy pasi, pláne a kereskedelmi igazgató előtt feszül a feneke, meg bomlik ki a blúza. Az is annyira idegesítő, hogy mindenhez van hozzáfűznivalója, legyen bármi a téma, ő okosabb mindenkinél. Odáig van magával, mert pesti, meg értelmiségi család, meg anyám kínja, közben akkor miért én vagyok a vezetői tagja nő létemre, ő meg Dömötör Lajos titkárságvezetője? De inkább mondjuk úgy, hogy a titkárnője. Jól hangzik, naná, így ő is hiheti kicsit, hogy vezető. De ez kemény munka, ambíciók nélkül aligha fog menni. Szépen megöregszik, akkor hajolgathat és marad titkárnő, meg annak a futóbolondnak a felesége. Ó, szia Izus, kávézni, persze, egy perc, jövök!”

„Pfffúúúú. Két vagy három órája kellett már pisilnem? Lehet, hogy itt maradok. Zárva az ajtó, ha kopognak, nem szólalok meg. Beszorult ez az ajtó, nem nyílik, menjen pisiljen a másikban. Ha lenne egy hónapom! Jó, egy hetem. Vagy egy teljes napom. Vagy mondjuk egy óra munka után. Leülnék. Végig lehetne gondolni. Eldönteni. Kitalálni. Hogyan került ide Izabella, ebbe a vállalati vécébe. Hogyan fog kimenni. Legközelebb, amikor pisilnie kell, hogyan fog újra bejönni. Jó ég, egy tükör! Kinek jutott ilyen bizarr dolog az eszébe? Egy vécécsésze mellé egy tükröt szerelni. Múlt héten biztos, hogy nem volt itt.  Megyek inkább, ki akarja bámulni magát, ahogyan pisil? A francba! Mi van már? Ez a dög tényleg nem nyílik! Jaaaaj, így, hogy adom le Lajosnak a facsemete export kimutatást négyig? Levente el fog késni a futóedzésről miattam. És ki vásárol vacsorát, mit eszik majd Kömény és Nadragulya? És Zsolti? Hiába vár a Surányi utcában. Úristen, ez Andrea hangja, de miért kiabál és dörömböl ilyen vadul?

És ki ez a szörnyű nő, akinek teljesen idegen a profilja, itt a budiban, ebben a lehetetlen tükörben???”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s