Ez volt a kedvenc áruháza, ide szeretett járni, mert tágasak voltak a sorok a gondolák közt, kellemesebb volt a világítás, mint a legtöbb más üzletben és a vásárlók is hozzá hasonlóak voltak. Otthonos kellemesség járta át, mikor a bekészített százforintost előhalászta a farmerje zsebéből a bevásárlókocsihoz. Míg a legtöbben panaszkodtak a bevásárlásra és néha ő is csatlakozott ehhez a kórushoz, csak, hogy az anyák közti sorsközösség része legyen arra a pár percre, titokban nagyon is szerette a bevásárlást. Úgy lehetett dolgokat megszerezni pénzért, hogy senkinek nem lehetett ellene kifogása, miért költekezik. Semmilyen más dologból nem lehetett egyszerre ennyit venni, egy egész kosárnyi holmit, igazoltan. Minden egyes darabot végiggondolva, valamit azért, mert bevált és nem kell többé más, valamit azért, mert új és ki kell próbálni, egyeseket meg azért, mert szükségesek voltak egy új recepthez, a hétre kitalált ebéd és vacsoramenühöz.

Direkt úgy alakította, akkor jött ebbe a kedvenc boltjába, amikor nem kellett sietni, nem érkeztek hívások a telefonjára, nem sürgette idő, nem volt szűk a tér. Most a még üres kocsit tolva, előtte állt az alkotás izgalma. Elindulva a zöldségek és gyümölcsök részlegétől, szép, átgondolt tudatossággal építette fel a bevásárlást, egészen addig, míg elérkezik majd a sorbanállás büszkesége. Ott már nincs megjátszás, mire a sorba beállnak az emberek, kiderül mindenkiről, hogyan él, mit eszik, az életét kivel osztja meg, hogyan szeret. Ő pedig minden egyes alkalommal büszke volt és némi fensőbbséggel rakosgatta ki rendezetten, okos sorrendben a boltban vásároltakat. Mindehhez a fejében saját zenelista is társult és ha szerencséje volt, az áruház hangszórójából valami olyan zene szólt, ami illeszkedett annak a napnak a terveihez. Most éppen ilyen nap volt, egyszerűen nem alakulhatott ez a vásárlás jobban. Mire elérkezett a kettes sorhoz – ebbe szeretett beállni, megszokásból – és elkezdte kipakolni a szalagra, gondos szisztéma szerint az árucikkeket, Nat King Cole hangja segített tartani a ritmust.

L – is for the way you look at me
O – is for the only one I see
V – is very, very, extraordinary
E – is even more than anyone that you adore can
LOVE is all that I can
Give to you …

Eszébe jutott a férje, ahogyan a zenére a másnapi, fejben már neki megtervezett uzsonna kiflije, a kolbász és a paprika feltáncolt a szalagra. Gurultak sorban az ivójoghurtok, keddtől péntekig ízek szerint eltervezve, holnapra – talán – a meggyes, szerdára az epres, csütörtökre nem kell, aznapra kekszet süt a szendvics mellé és péntekre maradt az utolsó, egy rebarbarás-szedres.

Mire visszakapta a bevásárlókocsitól a százforintosát és elsüllyesztette a farmerje zsebében – majdnem mindegyikben volt egy a vásárlás miatt – átjárta az elégedettség, megint megcsinálta, a reggeli, uzsonna és vacsora tervekhez minden adott a hétre. Ebéden nem kell törje a fejét, de minden mást szépen elkészíteni, ez nagyon fontos volt neki. Legyen az asztalon a férjének igazi reggeli. Nem érhetett fel a reggeli, a vacsora mégsem az uzsonnához. Mert amikor azt eszi, nincsen vele, nem üzenhet a szeme, nem mosolyoghat a tányér felett. Az uzsonna dolga ez, vele kell, vele lehet elmondani, hogy mindenkinél jobban szereti.

Másnap reggel, míg a férje, ahogyan minden egyes reggelen, a cipőjét az előszobában tisztítja, ő már az uzsonnásdobozra a fedelét kattintja. Ma duplavajas kiflit csomagolt, ráadásul vajjal megkenve, kolbászkarikákkal, nagylukú sajttal, ezt a rétegek legtetejére helyezve. Paprika is, de semmiképp nem bele, a szendvicsbe, a férje külön, egészben, mellé, harapni szerette. A doboz másik rekeszébe ezen a napon a meggyes ivójoghurt került, amin már a boltban elgondolkodott, mert fontos kérdésnek tűnt, hogy a férfi kedvenc ízét rögtön másnap bevesse-e. Vagy inkább az legyen a logika, hogy mire elfárad a férje és jön a péntek, úgy kerüljön napirendre?

Míg ezen tűnődött, tudatában volt, hogy egyáltalán nem lényegtelen a döntése. A férje a joghurtot diktálás közben itta meg, míg a titkárnő tízujjal gépelte a leveleket. Nem lehetett mindegy, hogyan zajlik az ügymenet és ha egy nehéz nap délelőttjén issza meg a kedvencét, az üzlet is másképp alakulhat. Aztán már érezte, megingathatatlan pontossággal, hogy ma a meggyesnek van itt az ideje. Közben elérkezik a búcsúzás, innentől most már a többi az uzsonna dolga. Telt a délelőtt, olyan fél tíz körül nézett fel először a munkából. Ivott egy pohár vizet és közben tudta, hogy a férfi meg éppen a meggyes ivójoghurtot kortyolja, a titkárnőnek diktálva. Ránézett a délelőtti munka idejére lenémított telefonjára és csodálkozva látta, hogy volt tizenhárom nem fogadott hívása.

x

Már majdnem ráfordult az útra, ahonnan csupán hárompercnyire az irodaház, ahol a garázsban az egész évre előre kifizetett, rendszámmal jelölt helye várja, amikor olyan elementáris lökést érzett hátulról, amiről azonnal tudta, egyetlen másodperc alatt felfogta, hogy valaminek a legvégét jelenti. Az anyósülésen fekvő doboz, keresztben átrepült a férfi felett, a következő pillanatban eltűnt, mintha soha ott sem lett volna.

x

A kutya egy pillanat alatt elszaladt, csak a farkát látta, ahogyan az útszéli bokorban hevesen csóválja. Sosem szokott ilyet. Nem ehetett meg semmit, még a kutyatápot is csak úgy, ha engedélyt kapott. Most meg ott lógott a szája szélén valami. Közelebb húzta a fejét és mielőtt még látta volna, mi az, megcsapta az orrát a kolbász illata. A kutya bajuszára ragadva vaj csillogott, benne pár apró morzsa, nagyon pórul jár ma, büntetésből nem lesz vacsorája. Erélyesebben szólt most már a kutyára, a pórázt rácsatolva igyekezett kivezetni a magas fűből, a bozótos aljnövényzetből és míg pár lépéssel visszaterelte az útra, a kutyasétáltatáshoz viselt vastag, hernyótalpas bakancsával, anélkül, hogy észrevette volna egy fél, vajjal megkent kiflit lapított ki. A vaj és az összepréselődött kifli darabjai a bakancs talpának rovátkái közé ragadtak, sáros masszát képezve.

A bokorban, mely egy orgonabokor volt, rengeteg, kinyílás előtt álló virágzattal, fémesen, észrevétlenül feküdt az uzsonnásdoboz. Sértetlen, fedél nélkül. Szélső rekeszében egy három napig még fogyasztható, május 18-án szavatosságát vesztő meggyes ivójoghurttal.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s