Augusztusban búcsúztam, most, ahogy ígértem, itt vagyok. Vasárnap esték. Velem. Ha követem a dramaturgiát, nem fikcióval folytatom – soha semmi sem az – hanem, ahogy becsuktam a könyvet, úgy ütöm fel ismét egy személyes vallomással, hogy aztán jöhessenek újra a történetek. 

Azért, mégis legyen történet is benne, de mennyire nem fikció, nagyon is valódi! Hogyan fog aztán az eredeti, homályosan bontakozó gondolatokhoz kapcsolódni, az a következő sorok saját titka, ők oldják meg helyettem, csodálatos módon, használva engem.

Keddi nap, álmos vidáman induló, gyereket végre újra iskolába vivős. Mostanában rászoktam, ahogyan a hollywoodi sztároknál divat, hogy leggingsben, sportmelltartóban flangálok a városban dolgaimat intézve, ha aznap amúgy is edzést terveztem, nem vesztegetem feles öltözködéssel az időmet. Nyilvánvaló, hogy minden alkalmat megragadok, nem is tagadom, hogy negyvenhétévesen kisportolt testemet feszülős ruhákban mutogassam, legyek kevély, nem szégyellem, láthatja bárki, nemcsak mutogatom, most is emlegetem.

Elárulom itt titkosan, hogy a legjobban a megjátszós szerénykedésbe csomagolt büszkélkedést utálom és azonnal röhögve rajtakapom, aki ezt műveli, akár online, akár a valós életben teszi. Hát, miért ne lehetne az ember vállaltan dicsekvő, vállaltan büszke, ha úgy érzi, hogy van mire, legyen az a saját gyereke, a munkája, a teste?

Hónom alá csapom a kamaszt – naná, hogy nem – ruganyos léptekkel, napszemüvegben, parfümfelhőben indulok a napnak, ezzel az önbizalommal (teli mosollyal az arcomon) nyilván minden jobbról érkező elenged, nem is kérdés, világos, mint a Nap. Alig várom, hogy az autóban magam maradjak és betegyem az indulómat, hogy az érzést zenével még tovább turbózzam. A kölyökkel nem lehet, idióta vagyok a zenéimmel a szemében, de ezt úgyis az összes kamasz anyja tudja…

Minden halad is a maga medrében, röpke, ügyintézős, ám melengető találka a férjemmel, súlytalan, ám szükséges flört vadidegenekkel, benzinkút, patyolat és végül a bankfiók, zárt térben elhelyezett ATM terminálja. Üres a kis szobányi tér, így nem izgatom magam, amikor valahol a fenekem és a térdem közt félúton, a lábamat hátul megvakarom, másik kezemben pénz, bankkártya. A mozdulat bizonyára nem véletlen, azonnal érzem, zavaró tereptárgy kelti fel a figyelmem, a nadrág és a testem közé szorulva. Mi más lenne? Egy gombócba gyűrődött, fekete csipkebugyogó! Hogy a mosásban keveredett szerelembe a sportnadrággal vagy én rúgtam le egyben a kettőt? Nem derül már ki, mert a fürdőszobánkban nincsen biztonsági kamera, nem úgy a bankban, az ATM-nek fenntartott kis szobában. (Bár még van időm elcsodálkozni, ebben a röpke másodpercnyi felfedezésben, vajon az edzéshez sportbugyi helyett miért volt rajtam ez a kis fekete derelye?)

Képkockák sokasága tanúskodik róla, egy vadidegen archívumban, ahogyan ezen a szeptember eleji kedden, fél tizenegy után két perc, húsz másodperccel belépő nő a kezét keresetlenül a nadrágjába fúrja és egy fekete csipkebugyogót varázsol ki a derekánál rajta, majd elegánsan a táskájába hajítja.

Kilépve aztán másfajta értelmet nyer a fejemben minden délelőtti anzix. A férjemen nem csodálkozom, lehetne a leggingsembe szorulva egy láma feje, ha találkozunk, akkor is ellágyulva bámulna. Hétmilliárdból az egy, lámástól is szeret. De lajstromba veszem a többi trófeát. Az autósakat leszámítva – ők csak a fejemet látták, talán a fogamba reggel még nem volt egy fej kelkáposzta szorulva – elvonultam egy fél hadsereg előtt, magabiztosan felszegett fejjel, a szűk nadrágszáramba, bugyogógombócot szorítva. Persze, számító vagyok, tudtam, hogy a bugyogós történet szépen viselkedik majd és pontosan oda kanyarodik, ahova szerettem volna, hogy saját magától eljusson. Úgy végződik, hogy röhögök magamon, még két napig egy bugyival a táskámban járkálok, vakon kotorászva folyton folyvást maszknak hiszem és a bolt előtt már majdnem az arcomra húzom.

Közben arra jutok, magasról teszek mindenkire, nekem játék lesz az élet, nem keserű dráma, akkor is, ha okot adna arra. Eddig sem halhattam bele, jobban tettem, ha röhögtem, magamon, másokon és ha az élet fekete csipkebugyogóból képezett gombócot, nem vártam, hogy más vegye ki, megtettem én magam. Röhögve vagy sírva, de végül valahogy célt értem.

A férfi, aki lámával a seggemben is szeret, nem magától csengetett. Persze, azt képzeltem el esténként ezerszer az ágyban, hogy majd, amikor lábujjhegyre állok a Sparban, mert nem érem el a zöldborsókonzervet, mögém lép egy magas, kedves mosolyú és csendesen intelligens férfi, hogy helyettem azt leemelje, románc szövődik köztünk és meg is van életem szerelme. Nos, eleve nem is szoktam konzervben venni a zöldborsót, szóval lehet, hogy itt rontottam el az álmomat, de az biztos, hogy ha erre várok, még ma is a Sparban állnék, lábujjhegyen. Helyette teljesen regénybe nem illően, a férjemet egy társkeresőn találtam és még abban sem volt semmi romantika, mert nem ő, hanem én írtam az ő üzenőfalára. De végül itt van és ha mögém nem is magától lépett, magas, kedves mosolyú és csendesen intelligens lett.

Amikor még mindent teendő, stressz és munka lepett be, ezerszer játszottam azt, hogy elképzeltem, ahogyan reggel nem sietek a munkahelyemre, hogy jut időm a saját tempómban tenni a dolgomat, hogy a dolgom az olyan dolog, amit szeretek és nem idióták mondják meg, hogy merő értelmetlenségből mit tegyek. Elképzeltem, hogy csörög a telefon és felkérést kapok, ülnek egy tárgyalóban hatan, mind alig várják, hogy velem dolgozhassanak és áhítattal figyelik, ahogyan elmesélem a karrierutam. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy azok hatan, még lehet most is fontolgatják, hogy felhívjanak, de ennyi időm azért nekem sincs, fogtam és magam döntöttem el, kivel lenne jó dolgozni és tárcsáztam, ahova akartam elküldtem a levelemet, nem hagyva, hogy elkerülje a figyelmüket. Most meg reggelente nem sietek, a többit meg már nem ismétlem, azt csinálom, amit szeretek.

Kinevet, aki akar, aki túl komolyan veszi magát, nekem a legjobb gyógyír volt mindig azt játszani a gondolataimban, este lefekvéskor vagy csak úgy napközben, bámészkodva ki az ablakon, ami éppen akkor nem lehetek. Nőt, akibe őrülten szerelmesek. Valakit, aki– senki nem hinné el, milyen hajmeresztő történeteket tudok ilyenkor kitalálni – diadalmaskodik afelett, aki sáros csizmával átlépett a feje felett. Anyát, akinek a gyereke csodálatosan szófogadó és mindig tudja, mi a helyes. Megbántott barátot, akinek igaza van és véletlenül aztán a sors úgy rendezi a lapokat, hogy a megbántó másik bűnbánattal keresi a kegyemet. Lehetek gyerekes, de nekem ez mindig segített. Segített, hogy ne zavarjon, ha végül nekem kellett mégis lépnem és megtenni a sorsdöntő lépéseket. Elfogadni, hogy nem hívnak fel csodás ajánlattal, nem áll mögém sármos férfi, aki a nyakszirtembe szerelmesen a zöldborsó konzervet helyettem a polcról leemeli.

Mostanság meg nem hív fel könyvkiadó, hogy itt ez a nő, olvassuk már egy ideje, fáradjon be, kérem, mert szerződést kötnék három évre előre, három könyvre.

Így most kicsit változtattam a forgatókönyvön, tanulva a borsókonzerv fiaskóból. Egy ideje azt játszom az ágyban este, az ablakon bámészkodva vagy az autóban vadidegenekkel flörtölve, hogy a kéziratomat, amin dolgozom már jó ideje, szépen, gondosan, minden formai követelménynek megfelelve elviszem és lerakom a megfelelő helyre. Nem hagyva, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy figyelmen kívül hagyjanak.

Elképzelem, hogy méltó helyen végzem, nem a kettőt fizet, ötöt vihet részlegen. Hogy a lámás férfi, a nekem való munka, a nekem való élet után, ebben is jut hely nekem. Hiszek benne, nagyon, még jobb hely is, mint sokaknak, akiket – gyakran értetlenül nézem, mégis miért őket – maguktól kerestek meg. Férfiak, munkák, az élet vagy épp egy könyvkiadó.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s