Városban felnőni, nem is gondolsz bele, mit jelent. Milyen alapvető élmény emeletes házak közegében élni, ötemeletes házak gangján, erkélyén állni, onnan lenézni, az ablakból kikönyökölni, az ablakból hasalva, talajtvesztve lógni. Emeletes, erkélylátószög emlékek. 

József nádor tér

1958

Június legelején ilyen málnatermés rég nem volt, tökéletesen sorakoznak a hatalmas szemek a faládában, szépen, szorosan, egymás mellett, lehet, nem is kéne lekvárt főzni, megenni kéne inkább az egészet. A lányok megették már így is a felét, megehetnék talán az egészet. Áll nagyanyám a konyhában, asszony, mindene kicsike, ő maga is málna, csinos kötényben. Tűnődik, málna gondolatok a fejében, amikor a szombat délután várakozó csendjébe hasít a csengő hangja. Másképp teljesen, mint egy órával ezelőtt, amikor a gyümölcsöt hozták az alsó szomszédék, akkor csendes, vidám kedvesen. Felháborodott recsegés, szétszakítja a gördülő nyárszínű dilemmákat, kinyitni az ajtót, lehet, nem kéne. Ősz nő az ajtó résében, szigorú ráncokkal a szemei közében. Itt mentem el az utcán, gyanútlanul, amikor a maguk erkélyéről, a legfelső emeletről engem leköptek. Nézze meg, itt a blúzomon a nyoma, nagy rózsaszín pecsét, mutat seszínű blúza gallérjára. Anyám, tízéves, szalad a szobából, ki csengetett, málna ő is, izgalmában és a gyümölcstől a szájában. Áll szemközt az ősz nő, a málna anya, málna lánya, aki nem mást, az osztályfőnökét köpte le, málnával teli szájjal, a József nádor tér szombat délutáni unalmában.

 1979

Ötéves a lány, kilenc a fiú. A kicsi feje a korlátot épp csak eléri, a nagy már át tud a korláton hajolni. Tanítja a kicsit, magyaráz neki, oktatja inkább, szerinte a másik nem érti. Ha csak úgy köpsz egyet, az nem jó, pontosan ki kell számítani. Mikor a sarokról befordul, az ott a József Attila utca, nézd, akkor már el kell kezdeni gyűjteni a nyáladat. Itt elöl kell, ne nyeld le, mert akkor nem lesz elég egy nagy köpéshez. Látod, amikor már odaért a szomszéd ház kapuja elé, akkor így kihajolsz és akkor köpsz, kiengeded, amit összegyűjtöttél. És ha pont jókor csinálod, tudod a gravitáció miatt el fogod találni az embert, aki itt sétál el a házunk előtt. 

Gyerekek, vigyázzatok az erkélyen, kiabál nagyanyám.

Figyelek nagyon, gyűjtöm a nyálamat, a bátyám áthajol és köp, még látjuk, ahogy egy arc felfelé néz, elmondhatatlan izgalom. Én igyekeztem nagyon, a bátyám kinevet, még nem tudom vele nevessek-e, leköptem a tulajdon cipőmet.

2018

Nézd, Tücsök, ott lakott gyerekként nagyi, unod már, elmondom mindig, ilyen ez, az én dolgom mondani, a te dolgod unni. Innen köpte le nagyi az osztályfőnökét, innen köptük le nagybátyáddal a járókelőket. Nézek felfele, oda, ahonnan tudom, milyen nézni lefele, a fiam rugdos egy követ, nem érdekli a köpéseink története, megszakadt a lánc, a családi köpések köteléke.

A lakásunk másé lett, nem tudom, aki ott lakik, nevel-e gyereket. Aki tudja, megőrzi örökre, hogy a legjobban köpni a József nádor tér átjáróházának ötödik emeletéről lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s