Zavarba ejtőek a képeid, mondja a régi barát. 

Zavarba ejtő ez a nő, gondolja a többi, nem barát.

Barát, barát, rúgjuk fel együtt a nagymamát!

Zavarba ejtő, hogy van többféle dolga, az, ahogy ezeket birtokolja, zavarba ejtő, hogy ezt magáról tudja. Még jobban, hogy el is mondja.

Zavarba ejtő, hogy fura az orra, hogy nagy a szája és nagy a pofája, lószemekkel néz a világba, zavarba ejtő, hogy rend van nála és szép a lakása.

Zavarba ejtő, hogy öreg a férje, nagy a béemvéje, zavar a térben az egész lénye. 

Zavarba ejtő a szabadsága, hiába forgatom, erről az árcimkét valaki lekaparta. Ha nincsen ráírva, mégis honnan tudjam, értékes vagy silány, kihez kéne igazodni, utálni vagy szeretni? 

Zavarba ejtő, hogy a hátát kell néznem, nem arra megyünk, ne menjen másfele ő sem.

Bajkeverő, belép és beszél, mondja a magáét, 

Zavaró tényező, ez a nő.