Miért olyan jó nézni magamat, a képeken a szememet? 

Mindig visszatér ez, erről írok újra és újra. Én, a szemem, szemek mindenhol, van, hogy én nézek, máskor magamat nézem, állandó ez a figyelés, lételemem a nézés. A részletek felett nem engedem magam elsiklani, a világ a falnak támasztott partvisban, a járdába taposott fél pár kesztyűben, a paralel elhaladó buszon utazó félbeszakított kézmozdulatában van és ha nézem a saját szememet, mindig találok valamit, amiről írni lehetne. Talán ahhoz, hogy leírjam, amit láttam, amit ezekből kitaláltam, kívülről is látnom kell, mi látszik a szememben? Ki kéne próbálni másoknak is, magával milyen viszonyba kerülhet, ha a saját képeiben, a saját szemeiben nézi a vele megtörténteket?

Sose tudom, mi lesz, amit felfedezek, amit látok most újra, benne lesz ismét, évtizedek múlva, de talán csak percekkel ezelőtt történt, amit nekem üzen. A legjobban benne azokat a történeteket szeretem, amiket sikerült valahogy túlélnem, amik a legkevésbé sem boldogak, büszkeségre okot adó sikertörténetek. Hogy ezek után most már magamra máshogy nézhetek. Hogy ha szégyen is, ha volt is, hogy magamat semmire nem becsültem, nézd csak, most itt vagyunk, elmúlt, már minden más, de a nyoma ott maradt.

Mit indít el egy fotó, ha most belenézek a szemembe pont ezen a képen? 

Ma ott látom ezt a két történetet. 

Időben egymástól nem is olyan távol, a jelentől fényévekre, évtizedekre a mai valóságomtól. Kicseréltem közben az életemet, mozicsatornán futó sorozat, negyvenhetedik évad, a huszadikat nézem újra, lány, áll az utcán. Vakrandi, egy idegenre vár, ha lehetne megrángatnám a karját, menjen haza, már a zenéből is hallom, nem lesz jó, bántani fogják. Vár, vár, a tömeg közepén, közeliben jól látszik, bizonytalan mosollyal az arcán. A várakozás, a bizonytalanság alakul a múló percek során, szorongató, soká nem múló szomorúsággá. Talán látta is, egy percre, annak a másiknak az arcán a csalódást, aki úgy csinált, mint aki csak épp arra járt. De ő volt, akire várt, hogy szó nélkül, meglátva őt, tovább állt. Eseménytelen epizód, de csak első ránézésre az, talán izgalmasabb, mint a későbbi évek, a boldogabb, nevetéssel teli részek. Az évek során az egyik legnézettebb lett. 

Csak az előzte meg talán, ahol látni, ahogy a lány a sorban áll. Távol otthontól, egy másik világban, csak a hátát látni. (Megint egy hát, nemcsak a szemek, a hátak is a kedvenceim, szemekről, hátakról írni nekem hálás.) Egy hát, telis tele éjjeli, csendes sírással, mi lesz velem boldogtalansággal, bántottak, de nem mondhatom el magánnyal. Most hangoskodás, lármás nagy társaság, mögé állnak a sorban, diákok mind, könyvekkel, füzetekkel megrakodva. Látni, az egyikük felismeri a lány hátát. Ötlet csillan a szemében, a többiekkel meg sem osztja, azonnal meg is valósítja. A spirálból félig kilóg a füzet össze lapja, ahogyan a lány fejére csap egy nagyot, majd még egyet a hátára, a fémhurka a nyakát is éri, beleakad egy picit, a bőrt egy kis pöttyben felszakítja. Azt várnám majdnem harminc évad múlva, hogy megfordul és alaposan felpofozza. Meg sem fordul, a hangokból tudta, ki volt, a félelemtől, megaláztatástól a háta, ő maga, mintha ott sem volna.

Hogy ami velünk történik, a nyomok, ha fájtak, ha boldogságtól származnak, a helyük a szemedben a fájónak nem ronda lesz, a jónak nem szép, nyom lesz mindkettő, maradandó. Ha azt hinnéd, a fájó csúnya, mély nyomot hagy, a szép, díszeset, olyat, ami a szemben szebben libben, én azt mondom, nem. Néha a fájó lesz a szebb, a csúnya hagy olyan nyomot, hogy nézni most más, a szép talán alakított rajta, a ma valóságát a kettő együtt rajzolta. 

Ha azt hinnéd, tudod, nagyíts rá, nézz a szemembe. Utazz a buszon és nagyíts a másik emberre. A szemére, a saját szemedre. Hogy meglásd benne.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s