Az orrtúrásról

Talán jobb témát is találhattam volna. De olyan régóta foglalkoztat ez és indulatokat kelt bennem, hogy úgy határoztam megadom magam és foglalkozom vele. Nem csupán az érzelmeimet vetem papírra, odáig horgadt bennem ez a dolog, hogy utánajártam, mi áll a hátterében. Vajon miért fordul elő, hogy akadnak gyerekek, - egészen nagyok - és akadnak felnőttek,…

Egy kicsit mindenki

Ezen a napon minden egészen valószerűtlenül illeszkedik egymáshoz, sem az időjárás, sem a kedd nem akar megfelelni az elvártnak. Egy hét közepére eső ünnepnap és egy évszaknak cseppet sem megfelelő meleg és napsütés tehát a díszlet, ami körbeveszi ezeket az embereket ezen a téren. Elrendezve, sorban, egymás mellett asztalok, székek, az a fajta kis asztalka, aminél még a…

Egy hét és féléves monológja

„Majd kíváncsi vagyok, akkor mit fog szólni, amikor aranylabdásnobeldíjas leszek. Akkor majd megnézem, mit szól. Nem tehetek róla, hogy negyven évvel később születtem, mint ő. Ember vagyok, én is, van szemem, orrom, fülem, ugyanúgy, mint neki. Attól még, hogy nem vagyok pont olyan, mint a többiek. Mint az Olga. Mert ő, megkérdezi a szorzótáblát. Én…

Egy nagyon hosszú történet

S.H.-nak, köszönettel. Fotó: Kaunitz Tamás Hosszú szövegben, hosszú időben. Nincs korlátja a terjedelemnek, nincs már korlát, hogy megosszam, bennem. „Most akkor vedd le a bugyidat! Azt szeretném, ha négykézláb végigmennél a szobán, aztán vissza! És akkor ugyanezt újra!” Júniusban tízéves volt a fiam. Most pontosan annyi idős, mint én, amikor ezt először mondta nekem valaki.…

Élni és szeretni édesanya nélkül – Egy különleges alapítvány karácsonyi ajándéka

A LivingWithoutTheMoon - Élni és szeretni édesanya nélkül Alapítványról, arról a munkáról, amit végeznek nehéz egyetlen cikk keretei közt írni. Mikor megismerkedtem velük, életemben először szembesültem olyan tevékenységgel, ami ennyire komplex, ennyire alapos, amit ilyen, mindenre kiterjedő gondossággal végeznek, építenek. Írni róluk olyan, mint megismerni egy embert, aki számodra végtelenül izgalmas. Amint megtudsz róla valamit,…

A felhőtlen gyerekkor mítosza

„Biztosítson gyermekének felhőtlen gyermekkort!”. Ez áll a magazin utolsó oldalán, ami a fogorvosi váró asztalán hever, a szöveghez tartozó idilli képen mi más, mint egy apuka, aki éppen a levegőbe dobja a kislányát, miközben az anyuka boldog arccal figyeli a kacagó gyereket. A telefonom szokás szerint lemerült – sosem töltöm fel eléggé – így most…

Kabát a padon

A meredély minden nap próbára teszi a nőt. A házától a legrövidebb út ezen az utcán keresztül vezet, lefelé csúszik, ha hó, eső esik, felfelé egy gyerek is liheg, mire a tetejére ér. A neve egyébként Gyöngy utca, fene tudja, hogy lehet ilyen megtévesztő, nem is hívja így, számára ez csak „a meredély”.  Mire felér,…

A kérdőjel legalább olyan fontos, mint a programozás

Amikor a digitalizáció és ennek kapcsán az oktatás témája kerül az asztalra, a legtöbb szó a programozásról, a robotika foglalkozásokról és a technológia áldásos vagy sötét oldaláról esik. Miközben az innovációs ciklus annyira felgyorsult, hogy bátran kijelenthető, nem tudjuk, húsz év múlva hol fogunk tartani, milyen technológiát, eszközöket használnak majd az addigra felnőtt gyerekeink. Arról…

Szép, nyugdíjas évek

„Ildikó és István szeretettel meghívják 1969. augusztus 3-án tartandó esküvőjükre. „ Gyerekként százszor a kezembe került szüleim egyszerűségében szép, mai szemmel is ízléses esküvői meghívója. Hogy eredetileg hófehér volt-e nem tudom, én már mindig elefántcsontszínnek láttam és roppantul tetszett, ahogyan a fenti szöveg, kinyitva a másik oldalra ráhajtott rövidebb fület kibővül, helyszínnel, időponttal és más…

Bújócska

Egy majdnem tízéves fiú lába már elég nagy. Egy majdnem tízéves fiú már elég önálló. Egy majdnem tízéves fiú már úgy bánt meg, hogy biztosan fájjon. Egy majdnem tízéves nagyfiúból sokszor még előbújik az igazi kisfiú. Veszekszünk. Csúnyán, kiabálva. Ugyanazon, amin már olyan sokszor. „Megint nem hagysz telefonálni! Képtelenség, hogy amint felhív egy barátnőm, te…