Mozgásban

Néha muszáj, hogy felemeld a fejed, hogy megnézd, most merre jársz, hova kalauzoltad magadat. Ha nem egyhelyben állsz, ha nem vársz, egyszer csak rájössz, hogy akkora a változás, hogy a menetszélben elfogyott rólad a ruhád, nem véd, ami rég.  Mozgásban lenni muszáj, a félelemmel indul, egy kis, félénk, toporgó mozdulat az egész, csak egyetlen kicsi…

Neki szép

Tele a keze, bugyik, melltartók, a legszebbeket választotta. Most egyenként mindbe belebújik. Külön csak a bugyik, melltartó nélkül is. A tükörben egy másik nő, nem az, amelyik reggel a gyerekeket iskolába vitte, aki a férjétől búcsúzott el, nem lehet az. Nem lehet copfos, most egy mozdulattal kibontja, úgy rázza meg, úgy teríti szét a vállán…

Félre, sikerült

Nézd, anyád, itt áll előtted, a ronda kötényben! Látod őt, teljesen, tisztán, egészen. Látlak én is, így, úgy, mindenféleképpen. Mi ketten. Bonyolult képlet, életre szóló feladvány, tele vele a tábla és lehet, hogy nincsen megoldása. Tizenkét nyara anyád vagyok, fiam vagy, nyári nap, éj, egyenlőség, születés napja.  A kapcsolatunkat jellemezni a „ronda a kötényed” megjegyzéseddel…

Via Dolorosa

Kit, mi hajt? Miért nem hajt azért, amiért kéne? Hogy nem is tudja, miért kéne? Engem nyolcévesen ért az érzés, hogy valami, amiről azt sem tudom mi, szenvedélyesen hajt. Megismertem, sok időre magam mögött hagytam. Meglepett és nem tudhattam, honnan jött. Volt, ami, aki segíthetett volna gyerekként, hogy gyakoroljam, hogy elő lehet hívni, megtanuljam. Amit…

Fordítva a lovon

„Megtiszteltetés, hogy a @lófaszaseggembe nagykövete lehetek.” Büszkeség! Erre jövök én, a balítélet. Pedig meg kéne értenem, hogy ebből van a pezsgő és a havi albérlet. Nyilván savanyú a szőlő, meg könnyű neki. Lenne a helyemben és különben is, irigy és kész, nem is kell rá odafigyelni. Róla szól ez, foglalkozna magával. A hétfői, tizenegyórás marketing…

Mondjuk azt

- Figyelj mondjuk azt, hogy nem megyünk, mert fáj a fejed! - Miért az én fejem? Mondjuk azt, hogy a te fejed fáj és azért nem megyünk. - Az nem jó, múltkor is nekem fájt a fejem. - Na, ez az, eleve hülyeség a fejfájás, máskor is ezt mondtuk, nem fájhat ennyit a fejünk! -…

Csúnyáék esküvője

Remélhetőleg nem indul plágium miatti per ellenem, hisz ezt a címet nem én írtam, egyszer valaki más már kitalálta. Mégis bátorkodom használni, hisz közöm van hozzá. Mikor a heti írásomat terveztem, ki tudja mi okból felrémlett ez a régi történet és nem tudtam ellenállni, meg akartam írni. Magamat elemezve rá kellett jöjjek, úgy látszik ez…

Ha

Felkelni egy nap és megtenni, amiről korábban azt gondoltad, „mi lenne, ha”, az egy olyan dolog, amit nem tesz meg akárki. Senki? Ritkán, valaki? Valaki, aki szeretné kipróbálni, mi történne azután a "ha" után. És ha megteszi, maradnak még feltételes módok vagy számára nincs ilyen többé? Gilbert Bécaud koncert, Budapest, Erkel Színház, 1977, május 14. …

Egy beképzelt nő vallomása

Nincs összefirkálva a karom meg a lábam nevekkel, meg szeretlekkel meg kétezernyolchatodikhóhuszoneggyel. Nem kell tinta a testemre, emlékszem, minden dátumra és a nevekre. Arra is, hogy szeretjük egymást, örökre. Hangjegy, szívecske se’ kell csak azért, mert miért ne. Kivárom, mi legyen. Mások szerint nem így kéne, mégis megteszem. Nekem sem tetszik, hogy ezt meg azt…

Életem legszebb álma

Az 1970-es évfolyamon, velem együtt kezdett. Az egyetemen első nap Erzsi az ajtón épp csak belépett, őt nem észrevenni, nem lehetett. Aztán az Ókortörténeti szakon már rajtam kívül is mindenki tudta, hogy az Erzsi az tényleg valaki olyan, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Széparcú volt, de nem különösebben csinos, megmagyarázhatatlanul különleges és mindenki másnál…