Remélhetőleg nem indul plágium miatti per ellenem, hisz ezt a címet nem én írtam, egyszer valaki más már kitalálta. Mégis bátorkodom használni, hisz közöm van hozzá. Mikor a heti írásomat terveztem, ki tudja mi okból felrémlett ez a régi történet és nem tudtam ellenállni, meg akartam írni. Magamat elemezve rá kellett jöjjek, úgy látszik ez…
Felkelni egy nap és megtenni, amiről korábban azt gondoltad, „mi lenne, ha”, az egy olyan dolog, amit nem tesz meg akárki. Senki? Ritkán, valaki? Valaki, aki szeretné kipróbálni, mi történne azután a "ha" után. És ha megteszi, maradnak még feltételes módok vagy számára nincs ilyen többé? Gilbert Bécaud koncert, Budapest, Erkel Színház, 1977, május 14. …
Nincs összefirkálva a karom meg a lábam nevekkel, meg szeretlekkel meg kétezernyolchatodikhóhuszoneggyel. Nem kell tinta a testemre, emlékszem, minden dátumra és a nevekre. Arra is, hogy szeretjük egymást, örökre. Hangjegy, szívecske se’ kell csak azért, mert miért ne. Kivárom, mi legyen. Mások szerint nem így kéne, mégis megteszem. Nekem sem tetszik, hogy ezt meg azt…
Az 1970-es évfolyamon, velem együtt kezdett. Az egyetemen első nap Erzsi az ajtón épp csak belépett, őt nem észrevenni, nem lehetett. Aztán az Ókortörténeti szakon már rajtam kívül is mindenki tudta, hogy az Erzsi az tényleg valaki olyan, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Széparcú volt, de nem különösebben csinos, megmagyarázhatatlanul különleges és mindenki másnál…
Messzebbről indul a história, de talán a felvezetés sem fullad érdektelenségbe. Anyámat jól ismeri mindenki. Az is, aki tényleg ismeri, az is, aki olvassa, aki tőlem hall róla. Nos, magát meg most sem hazudtolja. Normálisan anyám a várost úgy lakja, hogy jártában-keltében az aznapi történeteket zsebre vágja, mire hazaér este az tele lesz morzsákkal, szöszökkel,…
Számomra a nap egyik fénypontja, amikor reggel kiürül a lakás, majd egy újabb, mikor újra megtelik. A kettő között az én napom, életem, világom javarészt, boldog csendben, egyedül telik. Pár héttel ezelőtt írtam róla, hogy számomra milyen magától értetődő a magányos, önálló munka, mennyire otthon érzem magam ebben a tulajdonképpeni egyedüllétben. Ezen a héten vált…
Az 1970-es évfolyamon, velem együtt kezdett. Az egyetemen első nap Erzsi az ajtón épp csak belépett, őt nem észrevenni, nem lehetett. Aztán az Ókortörténeti szakon már rajtam kívül is mindenki tudta, hogy az Erzsi az tényleg valaki olyan, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Széparcú volt, de nem különösebben csinos, megmagyarázhatatlanul különleges és mindenki másnál…
Történelem előtti időkben született a Szabadúszás szabályaim című bejegyzés és időszámításunk után írom a folytatást, amit még akkor ígértem. A saját időszámításomban is van egy történelem azonban, melyben nem példa nélküli a jelenlegi helyzetem, amiben különbözik mégis, - és hatalmas a különbség - hogy akkor először, most másodszor kell hasonló helyzetet átélnem. A saját káromon…
Az arcodat a tükörben, a tested egészét egy testrészedhez képest sokkalta ritkábban látod, a szembesülés rövid időtartamokra, kevesebb alkalomra korlátozódik. Nem úgy, mint ezzel az egyetlennel, aminek látványával élsz megszületésedtől halálodig, percek megszámlálhatatlan sokaságában látod, szinte szünet nélkül előtted van és nekem még most, míg írok sem jut némi kegyelem. Ahogyan kopogom a betűket, látom,…
Az élet filmmé változott, film a filmben epizódok, amiket a házban élünk, a mi kedvencünk két hete a Hátsó ablak. Hogy gyilkosság történt-e? Még tart a nyomozás, az élet részletei óriásira nagyítódtak. A jövő héten talán nem is Hitchcock lesz soron, lehet inkább a Nagyítás, Antonioni? Átlósan szemben szüntelen teli a szárítóállvány a teraszon. Ahogyan…
