Pretty privilege, avagy így maradtam buta

„Villaaaaaanyt, villaaaanyt!” – ezt ordítják nevetve a fiúk, másodikosak vagyunk a gimnáziumban és a lányok, akik nem ordítanak, nevetnek rajtuk, elnézően. Ők nem ordítanak, de ők is azt gondolják, hogy az osztálytársnőnk, bizony buta teremtés. De legalábbis biztosan nem okos, fény kell, ha belép, mert olyan „sötét”. Nem nevetek velük, mert én sem vagyok okos.…

Pabi

Úgy volt, hogy nem lesz több gyerekem, mégis lett. Szerelmesnek sem terveztem lenni, mégis úgy alakult, hogy most az vagyok. Mindenki, aki szerint a kutya nem ember, itt az olvasásnak véget is vethet. Pablóról, Pabiról, Pabeszről írni, pont ugyanolyan, mint a férjemről, a fiamról, anyámról, mindenkiről, akihez soha nem szűnő forgalmas, jövő, menő érzelmek kötnek,…

Erkélyereklyék 1.

Városban felnőni, nem is gondolsz bele, mit jelent. Milyen alapvető élmény emeletes házak közegében élni, ötemeletes házak gangján, erkélyén állni, onnan lenézni, az ablakból kikönyökölni, az ablakból hasalva, talajtvesztve lógni. Emeletes, erkélylátószög emlékek.  József nádor tér 1958 Június legelején ilyen málnatermés rég nem volt, tökéletesen sorakoznak a hatalmas szemek a faládában, szépen, szorosan, egymás mellett,…

Különleges

Különleges vagyok. Leírom, kerekperec. Nem illik ilyet. Magát fényezni az embernek. De képzelje el a világ, nekem lehet. Így döntöttem. Dönthet így bárki. Hogy azt mondja magára, ő különleges. Véletlen sem különb másnál, ugyanolyan, mint bárki, ám mégis a magam módján különleges. Így gondolok magamra.  Középsős volt Milánom, mikor az óvónő egy nap így szólt,…

Hangyaírtó, kutyakaja, szervilis emberek és egyéb tehenek

Valami más jött volna sorra, de ha összegyűlik egy egész zsáknyi hulladék, azt is szeretem levinni, hadd legyen újra üres a konyhai szemetes.  Úgyhogy, a tervek dugába dőltek és nem bánom, helyem van rá, hogy ez a mostani is ideférjen. Vannak a lapoknak afféle összefoglalói, a legfontosabb hírek, egy csokorban, azoknak, akiknek nincs kedve vagy…

Smuel

A férjem, Schächter László 1909-ben született Büdszentmihályon. Üzletszerző voltam egy illatszer-kereskedelmi ügynökségnél, jártam a budapesti illatszertárakat, itt dolgozott vidéki ügynökként az ő egyik bátyja is, általa ismertem meg. Heten voltak testvérek, öt fiú meg két lány, ez a legidősebb báty karolta fel a testvéreket és hozta fel a családot Pestre, amikor kezdődtek ott a cirkuszok,…

Örök kopogtató

Augusztusban búcsúztam, most, ahogy ígértem, itt vagyok. Vasárnap esték. Velem. Ha követem a dramaturgiát, nem fikcióval folytatom – soha semmi sem az - hanem, ahogy becsuktam a könyvet, úgy ütöm fel ismét egy személyes vallomással, hogy aztán jöhessenek újra a történetek.  Azért, mégis legyen történet is benne, de mennyire nem fikció, nagyon is valódi! Hogyan…

Túl sok, túl kevés

Apám gyakran jár a fejemben, egyre jobban hasonlítok rá, egyre jobban értem, egyre jobban hiányzik nekem. Kinyilatkoztatásai mostanra más értelmet nyertek és anélkül élem az életem, hogy megfordulna a fejemben, a kereteket neki köszönhetem. Mégis, ha arra kerül a sor, honnan erednek belőlem ezek a dolgok, tudom, ő adta a kezembe. Például az arányérzéket. Hogy tudjam,…

Dolgok, amik elvesztek és soha nem kerültek meg

Sz. E. emlékére „Elveszett a szív ász!”. Ez állt a kézzel letépett papírfecnin, amit a sárga színű gumival összefogott kártyapaklira, a gumi alá csúsztatott be. Tizenkét éve, egy szerda este. Ott volt a gyűrű is, a férjétől kapta. Nagyon, nagyon vágyott rá. Nem úgy volt akkor, hogy csak bement és megvette. Meg kellett rendelni, sorban állni…

Uzsonna

Ez volt a kedvenc áruháza, ide szeretett járni, mert tágasak voltak a sorok a gondolák közt, kellemesebb volt a világítás, mint a legtöbb más üzletben és a vásárlók is hozzá hasonlóak voltak. Otthonos kellemesség járta át, mikor a bekészített százforintost előhalászta a farmerje zsebéből a bevásárlókocsihoz. Míg a legtöbben panaszkodtak a bevásárlásra és néha ő…